A közös termékek ára. Új fejezet egy végtelen történetben – Körvonalazódik a Közös Agrárpolitikai 2020-as reformja
Rovat: Világjogász Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra. A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Ahogy a mezőgazdaság nem áll a közérdeklődés homlokterében, úgy az agrárjog is csak kevés jogász fantáziáját mozgatja meg. Pedig bioritmus ízületek krém nappal EU óta létező Közös Agrárpolitikája az korai kezelt artritisz költségvetés 40 százalékát, 50 milliárd eurót emészt fel.
Új fejezet egy végtelen történetben – Körvonalazódik a Közös Agrárpolitikai 2020-as reformja
Nem csoda, hogy folyamatosan napirenden van, de nehezen megvalósítható a reformja. Nemrégiben indult meg az egyeztetés a tagállami agrárminiszterek között a utáni KAP-ról.
Jelentős változások várhatók. Ami az előzményeket illeti, az Európai Unió EU Közös Agrárpolitikájának KAP alapításakor lefektetett célok ma már távolinak tűnnek: a világháborús pusztítás következményeit nyögő európai polgárok ellátása kielégítő mennyiségű és megfizethető árú élelmiszerrel. A célt a piacgazdaságot építő nyugat-európaiak paradox módon csak tervgazdasági eszközökkel látták elérhetőnek.
Radics Peti vs Laptop (By:. Peti)
Így az Európai Közösség 30 éven keresztül központilag határozta a meg a hús, a tej, a takarmány és egyéb mezőgazdasági termékek árát. Megtehették, mert Brüsszel nem csak hatósági árakat alkalmazott, de garantálta a termékeket a közös termékek ára is.
Ami nem kelt el a szabad piacon, az ment Brüsszelbe.
Az agrárüzemek rendületlenül termeltek, sokszor tekintet nélkül a minőségre, hisz a felvásárlás garantált volt. Ráadásul a politika a vidék lakosságmegtartó képességének biztosítása érdekében jó megélhetést akartak biztosítani a gazdáknak, ezért minden évben, nem ritkán két számjegyű százalékösszeggel emelkedtek a garantált felvásárlási árak.
Mindennek tetejébe — tárolási kapacitás híján — a mezőgazdasági termékek egyre nagyobb részét megsemmisítették. A helyzet tarthatatlanná vált. Így a gazdálkodok már nem voltak érdekeltek eladhatatlan mennyiségű, illetve minőségű termék előállításában.
A területalapú szubvenciót a parlagon hagyott föld után is megkapták. A KAP két pilléren nyugszik: — Közvetlen, területalapú támogatás, amely a jogszabályi feltételek teljesítése esetén a hasznosítás módjától függetlenül, minden hektár termelőterület után jár.
Reformnyomás A KAP újabb a közös termékek ára több okból is égetően szükséges. Csökkenteni kell a kiadásokat.
Európa-szerte egyre kevesebb, de mind nagyobb méretű agrárüzem működik. Viszont a produktivitás jelentős javulásával a megtermelt mennyiség megduplázódott. Például egy tehén néhány évtizede évi liter tejet adott; ma liter az átlag; az ipari termelésre nemesített fajták 20 ezer literre is képesek. Világos, hogy ez túltermeléshez, ami pedig árcsökkenéshez vezet. A kieső bevételeket ellensúlyozását szolgálja a területalapú támogatás, és az EU által külön szubvencionált export.
Közös agrárpolitika
Utóbbi kárvallottjai a legszegényebb országok parasztjai. Az agyonszubvencionált európai árukkal még az éhbérért termelő afrikai sem tudja a közös termékek ára a versenyt. A megoldás kézenfekvő, növelni kell az árakat. A nyugat-európai fogyasztók viszont megszokták az alacsony élelmiszerárakat, nem akarnak, sok kelet-közép-európai pedig nem tud többet fizetni.
A magasabb, garantált árú felvásárlás szintén nem megoldást, azt már a korábbi, nagyobb agrárbüdzséből sem lehetett finanszírozni. Ezek sokszor tőkeerős társaságok, amelyek nem termelnek, hanem haszonbérbeadás céljából vásárolnak fel egyre több mezőgazdasági területet.
A magas bérleti díjak nagy hatékonyságú, ipari termelésre kényszerítik a földbérlőket. Ezzel meg is érkeztünk a legsúlyosabb problémához. Az egyre iparosodottabb mezőgazdaság kárára van a környezetnek és az egészségnek.
A helyzet javítható lenne, ha a KAP több támogatást juttatna olyan gazdálkodóknak, akik drágábban, de környezetbarát módon, egészségesebb termékeket állítanak elő. Egyidejűleg a gazdálkodók bűnbaknak érzik magukat.
A közös agrárpolitika alapjai a döntéshozási eljárásra vonatkozó szabályok kivételével a Római Szerződés óta változatlanok. A KAP létrehozásának okai Amikor a Római Szerződés ban létrehozta a közös piacot, az alapító hat tagállamban a mezőgazdaságot erőteljesen befolyásolták az állami beavatkozások. Annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termékek a mezőgazdasági ágazatba való állami beavatkozás fenntartása mellett bevonhatók legyenek az áruk szabad mozgásába, a közös piaccal összeegyeztethetetlen nemzeti intervenciós mechanizmusokat el kellett törölni, és helyettük közösségi szinten kellett létrehozni intervenciós mechanizmusokat: ez volt a KAP létrejöttének alapvető oka. A mezőgazdaságba történő beavatkozás akkoriban egyébként azon a széles körben elfogadott elven alapult, hogy az ágazat sajátosan és erősen függ az éghajlat változásaitól és kényszerítő földrajzi körülményektől, továbbá ki van téve a kínálat és a kereslet kiküszöbölhetetlen változékonyságának, ezért az árak és jövedelmek erős ingadozása jellemzi. Az élelmiszerek iránti kereslet rugalmatlan, azaz csak kevéssé reagál az árváltozásokra.
A felelősség a fogyasztóknál van, akik elsősorban az árat nézik, márpedig olcsón csak ipari módszerekkel lehet termelni — panaszolja sok agrárgazdálkodó.
Hozzátéve, hogy a média és a civil szervezetek állításai sokszor túlzóak. A KAP második pillérét ugyan kifejezetten az ökológiai gazdálkodás támogatására hozták létre, azonban a rendelkezésre álló források szűkösek. A nemzeti agrárkormányzatoknak biztosított, a két pillér közötti forrásátcsoportosítási lehetőséggel pedig több nagy tagállam, így Lengyelország, Spanyolország, Olaszország egyáltalán nem él, ahogy Magyarország sem.
A tagállamok megosztottak és a civil szervezetek kritikusak A javaslat Az Európai Bizottság novemberében krémhatás fájó ízületek elő a utáni KAP-ra vonatkozó terveit. Lenne azonban két jelentős változás.
A közös agrárpolitika (KAP) és a szerződés
A felső határ azonban nem vonatkozna a jelentős számú munkavállalót foglalkoztató üzemekre. A tagállamok nagy szabadságot kapnának annak megválasztásában, hogy a támogatások elosztása során milyen módon biztosítják az EU által meghatározott célokat elérését. Ezt a tagállamoknak stratégia tervekben kellene lefektetniük, amelyeket a Bizottságnak jóvá kellene hagynia.
Az elérendő közösségi célok között szerepelne többek között a környezet- és klímavédelem, a fenntartható fejlődés biztosítása, valamint az ökológiai gazdálkodás támogatása. Kilátások Az új KAP-nak alapvető kérdésekre kell választ adnia.
Termelői szervezetek és a halászati termékek közös piacának szervezése
Ilyen, hogy nőjön-e tovább az agrártermelés? A nagyüzemek vagy a családi gazdaságok legyenek a preferált termelési egységek? Elsősorban olcsók vagy egészségesek és ökológiaiak legyenek a mezőgazdasági termékek? Mennyire kell és lehet elválasztani az agrárpolitikát a környezetvédelemtől?
Microsoft Project
Az Európai Parlamentből kritikus hangok érkeznek. A koncepció sok támogatható irányelvet tartalmaz, de kevés szó esik a gyakorlati megvalósításról — áll az első strasbourgi kommünikében.
A tagállamok megosztottak. Több ország az ökológiaibb, kisüzemi gazdálkodás irányába mozdulna, és a támogatások elosztásánál össztársadalmi szempontokat is figyelembe venne.
Ausztria a biotermelést támogatná jobban, hogy az ökológiai termékek minél szélesebb rétegek számára legyenek elérhetők. Dánia több és szigorúbb előírást szeretne az ipari állattartásra vonatkozóan; az ország üzemei a gyakorlatban is bizonyítják, hogy nagyobb istállókkal és rövidebb szállítással az állati megbetegedések és így a tenyésztés során alkalmazott antibiotikumok száma érdemben csökkenthető.
Más országokban az agrárszektor jövedelmezőségének biztosítása a legfontosabb szempont. Ha ökológiáról van szó, inkább az önkéntességre helyeznék a hangsúlyt.
Célok[ szerkesztés ] A római szerződés
Írország nemzeti hatáskörbe utalná az agráriumot érintő környezet- és állatvédelmi előírásokat.
