Ízületi és csontbetegségek


Fejezet : Metabolikus csont és ízületi kórképek Bevezetés A metabolikuscsontbetegségek elsődlegesen a kalcium-és csontanyagcsere elváltozásával jellemezhető betegségek csoportja. A csontszövet látszólagos állandósága ellenére folyamatosan átépül, lebomlik és újraképződik. Amennyiben ebben a folyamatban zavar áll be, akkor megváltozik a csont mennyisége és minősége, amely a csontok fokozott törékenységéhez vezethet.

Terápia: csontok és ízületek fertőzései, és kezelésük

A csontmennyiség csökkenésével jellemezhető a kalcipéniás osteopathiák csoportja, mint az osteoporosis, osteomalácia, hyperparathyreosis és egyéb ritka kórképek pl. Kórosan fokozott osteoblast és osteoclast funkció jellemzi a csontok Paget-kórját. Mindezen kórképek jellemzően az időskor leggyakoribb anyagcsere-csontbetegségei.

Autóimmun izületi gyulladás.

A metabolikus ízületibetegségek közé soroljuk a húgysav illetve a kalcium pyrofoszfát anyagcsere kóros megváltozásával járó állapotokat.

Egyes anyagok kristály formájában az ízületben, periartikulárisan, vagy akár a belső szervekben kicsapódhatnak, bizonyos körülmények között. A patogén kristályokat granulocyták fagocitálják és ezek szétesve gyulladást idéznek elő. Ebbe a csoportba tartoznak a köszvény arthritis urica és az egyéb kristály-indukálta arthropathiák, melyek jellemző módon a középkorúak és idősek betegségei. Felismerésének legfontosabb lépése annak kimutatása, hogy a csontsűrűség bone mineral density, BMD jelentősen kisebb a kívánatosnál és a kalcium-anyagcserét jelző rutin laboratóriumi vizsgálatok negatívak.

Előfordulás Az osteoporosist gyakran lappangó járványként említik, hiszen sokáig teljesen tünetmentes a betegség, ami az epidemiológiai vizsgálatok kivitelezését nehezíti. Ezek egy része a lakosság szűrési adataival, más része a betegség legfontosabb szövődményének, a csonttöréseknek az incidenciájával és prevalenciájával foglalkozik. Általában az osteoporosisos csonttörések aránya nők és férfiak között Az osteoporosis mindkét nem betegsége, bár nőkben gyakoribb.

7 gyakori csontbetegség

A radius törések incidenciája a menopauza táján meredeken emelkedik, ízületi és csontbetegségek 60 éves kortól magas szinten állandósul. A túlélők jelentős százalékban ellátásra szorulnak, sőt gyakran intézeti elhelyezésre.

fájó lábak és rángatózó ízületek

A csípőtáji töréseket mindig esés előzi meg, idős korban a védőmechanizmusok csökkennek és az esésre való hajlam is nő. Az átlagéletkor kitolódása miatt az elkövetkező 20 évben az osteoporosisos törések száma előreláthatólag megkétszereződik. Egy rövid egyensúly plató után megindul a csont mennyiségének életünk végéig tartó csökkenése.

Nőkön a évig tartó jelentős csontfogyás a menopauza táján következik ízületi és csontbetegségek.

ízületi fájdalom és ureaplasmosis

Ezt követően a csontszövet a nőkön is tovább fogy ugyan, de már lényegesen kisebb mértékben. Férfiakon a klinikailag jelentős fokú csontvesztés általában csak a éves kortól észlelhető 1. Az életkor előrehaladásával, valamint más osteoporogén tényezők hatására az egészségeseket jellemző csontképzési és csontlebontási egyensúly megbomlik és a csontlebontás abszolút vagy relatív túlsúlyba kerül.

Az arány megváltozásának az osteoclastok fokozott aktivitása és élettartama, illetve az osteoblastok csökkent aktivitása lehet az oka. A csont legkisebb metabolikus egysége bone morphogenic unit, BMU néhány osteoblastból és osteoclastból áll, amelyek anyagcsere-aktivitásuk finom összehangolásával gondoskodnak a csont tömegének és minőségének megőrzéséről. Végső soron az osteoprotegerin és a RANKL mennyiségének nagy szerepe van abban, hogy az osteoblastok csontépítő vagy az osteoclastok csontlebontó aktivitása kerül előtérbe.

  • Bármely korosztály mindennapjait megkeserítheti, de főképp az idősebb korúakat, illetve az aktív sportolókat és túlsúllyal rendelkezőket sújtja.
  • Untitled Document
  • 7 gyakori csontbetegség - Napidoktor
  • Osteoarthrosis | Doktor Tihanyi
  • Módosítva:
  • Porcjavító gyógyszerek a térdízületben

A kórképet a korral járó folyamatokhoz kapcsolódó primer és a más betegségek következményeként létrejövő szekunder osteoporosisokra lehet felosztani. A korral járó involutiós osteoporosison belül megkülönböztetünk postmenopauzás és senilis formát. A postmenopauzás típusban az ösztrogénhiány skeletális hatásai dominálnak, a csontszövetben felszaporodnak a csontlebontó citokinek.

Az időskori típusban feltehetőleg csökken a kalcium felszívódása a bélből, nő a vizelettel történő kalciumvesztés, amely szekunder hyperparathyreosist, fokozott csontreszorpciót, osteoporosist eredményezhet. Természetesen genetikai faktorok, illetve környezeti tényezők mindezt alapvetően módosíthatják.

A primer forma mellett jelentős számban fordul elő a szekunder osteoporosis is, amely súlyosbíthatja az öregedési folyamathoz társuló csontvesztést 1.

Az osteoporosis alapvetően nem fájdalmas folyamat, ezért korai stádiumban nehéz diagnosztizálni a klinikai tünetek alapján. Később előrehaladott formában a betegség szövődményei a törések fájdalmat és deformitást okoznak. A csigolyatörések következtében a testmagasság csökken, a beteg testtartása jellegzetessé válik: a gerinc kyphosisa fokozódik, a has előreesik, a medence dőlésszöge csökken és csípő hyperextensio, valamint flexiós térdtartás alakul ki 2.

Az első diagnosztikai lépés az osteodensitometria, mely rendkívül érzékenyen jelzi a kalcipéniás osteopathiát, de annak okára vonatkozóan nem ad felvilágosítást. Legelterjedtebb módszere a kettős energiájú röntgenabszorpciometria DEXA. A lelet értékelésénél elsősorban a T-score-t kell figyelembe venni, amely azt mutatja meg, hogy a beteg BMD-je mennyire tér el az egészséges fiatal lakosság átlagától, standard deviációban SD kifejezve.

A WHO ajánlása szerint -1 T-score-ig a BMD normálisnak tekinthető, -1 és -2,5 között osteopéniás, -2,5 alatt kórosan csökkent csonttömeggel állunk szemben, melyet a kalcipéniás osteopathiák többi formájának kizárása után diagnosztizálhatunk osteoporosisnak. A célzott laboratóriumi paraméterek szérum kalcium, foszfát, alkalikus foszfatáz, vizelet kalcium, akut arthrosis 3 fokos kezelés, tubuláris foszfát reabszorpció vizsgálata a második diagnosztikai lépés, mely segít dönteni abban, hogy az osteodensitometriával diagnosztizált kalcipéniás osteopathia osteoporosis, osteomalácia, hyperparathyreosis, Paget-kór vagy egyéb metabolikus csontbetegség-e?

A biokémiai csontmarkerek egyrészt az osteoblastok által termelt szérum osteocalcint, ízületi és csontbetegségek alkalikus foszfatázt, vizelet pyridinolint, másrészt a csontreszorpció kapcsán felszabaduló bomlástermékeket a hydroxyprolint, kollagén és szabad keresztkötéseket, C és N terminális telopeptidet mutatják ki a vérből vagy a vizeletből és segítségükkel a csontképzés illetve a csontlebontás ízületi és csontbetegségek vizsgálható.

a kerékpárosok közös problémái

Az involutiós osteoporosis diagnózisának harmadik lépése a szekunder osteoporosis kizárása a kórelőzmény, fizikális vizsgálat és további laboratóriumi vizsgálatok segítségével. Az osteoporosis differenciáldiagnózisának szempontjából egyéb kalcipéniás osteopathiák, pl. A nagy rizikójú betegek csoportjában, elsőként a megfelelő életmódi változtatások szükségesek testmozgás, káros szokások, étkezési szokások.

Ezek alapján nem csoda, hogy az emberek napi szóhasználatukban reuma alatt minden olyan bajt értenek, amelyek csontokat ízületeket, izmokat, vagyis a gerincet és a végtagokat érintik.

A testmozgás szempontjából a hetente alkalommal percig végzett koordinációs és izomerősitő gyakorlatoknak, rendszeres sétának, aktív életvezetésnek van kedvező hatása. Fontos a dohányzás, az extrém alkoholfogyasztás, a túlzott kávéfogyasztás mérséklése.

Az étkezésnek lehetőség szerint sok kalciumot azaz tejet, tejterméket valamint D-vitamint, magnéziumot, K-vitamint kell tartalmaznia. A kalcium bevitelre vonatkozóan a szükséges napi mennyiség mg, lehetőség szerint táplálék formájában elfogyasztva.

A D-vitamin hiánya napfényhiány, a bőr csökkent D-vitamin képzése, a vese csökkent D-vitamin aktiválása a 65 év feletti lakosságban világszerte jelentős, ezért hasznos az időskorú lakosságot ősztől-tavaszig D-vitamin pótlásban részesíteni.

Aktív D-vitamin analógok 1-alfacalcidol, calcitriol alkalmazása csökkent renális aktiválás esetén javasolt. Az aktivált D-vitamin analógok napi dózisa 0, µg között van. A D-vitamin analógok alkalmazásakor fokozottan kell ellenőrizni a betegek szérum és vizelet kalcium szintjét a nephrolithiasis ízületi és csontbetegségek veszélye miatt.

Az osteoporosis egyértelmű diagnózisa esetén a célzott terápia megkezdése mérlegelendő. Az involutiós osteoporosisok terápiája gyógyszeres és nem-gyógyszeres kezelésre bontható.

A gyógyszeres terápia alapelve a nagy törési rizikójú betegek kezelése, olyan készítményekkel, melyek fracturacsökkentő és densitásnövelő hatása evidence-based vizsgálatokkal igazolt. A biszfoszfonátok alendronát, risedronát, ibandronát, zoledronát a csonthoz erősen kötődve gátolják az osteoclastok működését, csökkentik a csontreszorpciót és a csonttörések számát.

A heti egyszeri adagolás mellett a gastrointestinális mellékhatások jelentősen csökkentek. Súlyos osteoporosisban elsőként választandó szerek.

  • A mozgásszervi kórképeket a következő nagy csoportokra oszthatjuk: Gyulladásos kórképek arthritisek.
  • Magyar Tudomány • 8 • Poór Gyula
  • Radiológia | Digitális Tankönyvtár
  • Mozgásszervi megbetegedések | dynarec.hu – Egészségoldal | dynarec.hu
  • Tweet Cikkünkben a legkülönbözőbb csontbetegségekről és kórokról fogunk írni, ami gyerekeket és felnőtteket egyaránt érinthet!
  • Befagyott váll gyógyszer

Az iv. A ben regisztrált RANK-ligand ellenes monoklonalis antitest, a denosumab a csontreszorptió gátlással a biszfoszfonátokhoz hasonló töréscsökkentő tulajdonsággal rendelkezik.

A mozgásszervek A vázrendszert alkotó csont és a köztük lévő ízületek, a mozgásokat kivitelező izmok és inak, valamint a hozzájuk kapcsolódó lágyrészek bőséges lehetőséget adnak a legkülönfélébb elváltozások kialakulására. Fejlett országokban a kopásos, fejletlenekben a fertőzéses és metabolikus eredetű mozgásszervi bajok fordulnak elő gyakrabban, amelyek vizsgálata azután a képalkotó diagnosztika mindennapos feladatát képezik.

Hathavonkénti egyszeri sc. Az egyéb antiporotikumok közül említést érdemel ízületi és csontbetegségek kettős hatású stroncium-ranelát. A napi terápiás adag este 2g por formában.

Alig van olyan ember, akinek ne fájt volna legalább egyszer életében a háta, dereka, válla, térde, bokája, kézízületei. A krónikus kopásos ízületi betegségek a 40 év fölöttiek közel felénél okoznak panaszokat csípő- és térdízületi, kéz kisízületi kopások, ínhüvelygyulladások, teniszkönyök, golfkönyök, nyálkatömlő-gyulladás, izomfájdalom a nyak, a hát, a váll és a derék területén, gerinckopásos betegségek, pl. A csontritkulás megjelenése is egyre korábbra tolódik, már a as életévek közepén is jelentkezhet nőknél és férfiaknál is. A gyulladásos reumatológiai betegségek számtalan formája rontja az életminőséget Rheumatoid arthritis, szisztémás autoimmun betegségek, spondylarthritisek, egyéb ízületi gyulladások. Vannak olyan formái is, melyeket akár már kisgyermekkorban diagnosztizálnak.

Hosszútávú adatok igazolták hatásosságát mind a vertebrális mind a csípőtáji törések kockázatának csökkentésében. A parathormon analóg teriparatid PTH- amely az első igazán csontképzést fokozó készítmény - napi kis adagban 20 μg subcutan, 18 hónapon át adva az eddigi gyógyszerekhez képest jobban növeli a BMD-t és csökkenti a törési rizikót. A szelektív ösztrogén receptor modulátorok SERM közül a raloxifen hatékonyan csökkenti az osteoporotikus csigolyatörés kialakulását.

Az uterusban és az emlőben antiösztrogénként viselkedik, megfigyelések szerint négy év alatt az emlőrák előfordulását jelentősen csökkenti a vegyület. A raloxifen olyan postmenopauzás nőknek javasolható, akiknek nincs thrombemboliás rizikójuk illetve hőhullám visszatértétől már nem kell tartaniuk. A kalcitonin csontreszorpció-gátló hormon, mely a csigolyatörések rizikóját mérsékli.

Reumatológia

Ma már csak időskori osteoporosisban javasolt, ha a biszfoszfonát, stroncium ranelát, denosumab és SERM kezelés kontraindikált.

A kompressziós csigolyatörés akut szakában a kalcitonin mellett, ischiász infúzió gyulladáscsökkentők, izomlazítók javasolható. A IU orrpermet naponta vagy IU sc. A postmenopauzalis osteoporosis női hormonpótló kezelésének megítélése a legfrissebb irodalmi adatok alapján megváltozott. A fokozott thromboemboliás hajlam és az emlőcarcinoma nagyobb veszélye miatt jelenleg az osteoporosis hosszú távon történő kezelésére nem ajánlott, rövid távon azonban az ösztrogén készítmények a menopauza szindróma tüneteinek csökkentésére javasolhatóak.

A tibolon ösztrogén- progesztogén- és androgénszerű csontszövet-specifikus vegyület, mely a hormonpótlás alternatívája lehet.