Bokakötések könnycseppje


Aki körül habos ködben lebegő rét, aki egész testtel egyetlen pupilla, s lényében növeszti börtönét és őrét s mint karfiol-szemölcs: szívén gyász-papilla. Mint összetett légyszem, pontszemek félgömbje: léte kín-szorongás-dühpont prizma-köteg s látása térgörbe osztott mélységekből.

bokakötések könnycseppje

S nézés-millióból kozmosz látás-tömbje sors-rács világ-ketrec, s bent világ-rengeteg. S emberisége majd: megváltás a bűnből.

bokakötések könnycseppje

Nem is úgy, mint a honfoglalók fakorong-kerekű bokakötések könnycseppje talán, asszonyokkal, gyerekekkel, csecsszopókkal, terhes bokakötések könnycseppje s hömpölygött, folyt, áramlott a több-módozatú állatcsorda, s a hazát-kereső ember-nyáj, a baktató fáradt földműves, a tegzes, íjas, nyilas lovas-horda, apró méneken, törpe csődörökön, fanyereggel, borda-kupolás bőrsisakokkal, pajzsokkal, kardokkal, ügetve, előre-futva lovagolva, az Ázsiát-elhagyók, bokakötések könnycseppje tajtékos lovakon futva hátrafele nyilazók, a nomád kentaurok, szívükben tajgákkal, tundrákkal, sivataggal, fű-pusztasággal.

De kétlovas, zöldrefestett katona-szekér, hadsereg-parasztkocsi csörgött, csikorgott az országút hómocsok-sarában s a kerékvasakon, lovak patáin sárga hó-rózsakoszorúk, mintha pihéje, madártolla nőtt volna a pántoknak, küllőknek, kerékagyaknak, lábbal-telt szarukelyheknek s csörömpölt a szekér s Európa pokol-menete síkban ömölve legyezősen zuhogott, mint záporbuborék-szemhólyag villám-csatában.

bokakötések könnycseppje

Ment a halál-szénásszekér! S a keréklőcsöt fogva a vánszorgók, a száműzve hazát-elhagyók, s a szekéren tömegsír-emberboglya: egymáson halomba a betegek, köhögők, vér-köpők, vér-szemgolyó-vakok, ruhás csontvázak, pajeszos, Mózes-szakállas a fa-félhold vasrúd-félkosár saroglya, mint óriás rácskoporsó! S mint vadászaton lelőtt véres őz hátsó, hasított körmű lábai, a saroglyára hasalt rab bakancsai az útsarat gereblyézve kerepeltek.

bokakötések könnycseppje